A.J.Christian: Mit keresett Isten a hálószobában?

"Christian mosolygott, majd folytatta.
- Az emberi és a korlátlan szeretet között nincs különbség mindaddig, amíg az ego meg nem jelenik, és a szeretetnek irányt nem szab. Abban a pillanatban, amint a szeretetnek célja lesz, amint megszületik benned a segítő szándék, a korlátlanság gyönyöre elveszik, és megszületnek a gátak, megszületik a szeretet.


- Na, várj... Tehát azt akarod mondani, hogy ha segítek valakinek, akkor azt az embert már nem is szeretem?

- Ó, dehogyis! azért akarsz neki segíteni, mert szereted. Épp csak abban a pillanatban, ahogy a szándék megszületik benned, már nem az embert szereted, hanem a szándékodat, és azt a képet, amellyé a másikat változtatni akarod.

 - Ezt most nem értem...

- Öreg harcos, miért is akarsz segíteni valakin? Mert úgy érzed, hogy a jelenlegi helyzete, életvitele nem jó. Csendben figyeled a másik küszködését, s amikor segítséget kér, azonnal mozgásba lendülsz.
De hát mit is tudsz a másik embernek nyújtani?
A saját elképzeléseidet.
De Ed, a másik nem te vagy! amikor valakinek segítesz, valójában nem teszel mást, mint hogy fojtogatod a "szereteteddel", és olyan irányban próbálod megváltoztatni, amelyet helyesnek tartasz.
A legtöbbször észre sem veszed, hogy õ mit akar, mert a saját prédikálásodtól meg sem hallod a hangját.
Vagy ha mégis, akkor általában rávágod, hogy az úgy nem jó, és megint előveszed azt a sablonodat, amelyet alkalmasnak tartasz a jó emberek legyártására.
S ha a másik belemegy a játékodba, ha elfogadja a szabályaidat, akkor ideig-óráig támogatod - mert hát az üzlet kölcsönös. Ha viszont nemet mond, akkor még te vagy megsértődve, és ha egy társaságban megkérdezik a véleményedet, nem is rejted véka alá, hogy vannak emberek, akik nem képesek elfogadni a segítő kezet.
Ed, az ego nem akar segíteni, csak félelmében önnön képére próbálja formálni az embereket. Mindig mindenki okosabbnak hiszi magát a másiknál: látnok, jós, guru, pszichológus magyarázza neked, hogyan is éld az életed."